<< Vissza az aktualitásokhoz
60 éves a Magyar Horgász!
 Benevolo Lectori Salutem - köszöntjük a
jóakaratú olvasót! Régi könyvek, írások
elején volt szokásos ez a beköszöntő, amellyel
a kedves olvasó jóindulatát igyekezett megnyerni
írásához a szerző. Magam természetesen
nem e szerény szerkesztői jegyzetet, hanem a Magyar
Horgászt ajánlom továbbra is a kedves olvasó
jóindulatába. S hogy miért épp most? Mert különleges
alkalom van: hatvan évvel ezelőtt, 1947
januárjában jelent meg először az újjáalakult országos
horgász szövetség lapja, a Magyar Horgász.
A Magyar Horgász mindig is sokkal többet jelentett
a horgászok számára egy egyszeru újságnál:
tankönyv, amelyből felnőttek és ifjú horgászpalánták
tanulták meg a horgászat csínját-bínját; folyóirat,
amelyben az olvasók kedvükre válogathattak
izgalmas horgászkalandok, élmények, érdekes fogások
nem egyszer irodalmi színvonalú leírásában;
szakmai folyóirat, amelynek révén a halak, a
vízivilág, a vízparti környezet élővilágának rejtelmei
népszeru leírások, olykor tudományos elemzések
formájában tárultak fel; földrajzkönyv, amelyből
a horgászok sorra ismerhettek meg mindig egyegy
darabot hazánkból: ezernyi horgászvizet,
lehetőségeiket, halait, élővilágát, környezetét, és
nem csupán megismerhették, de a kiváló szerzők
jóvoltából össze is melegedhettek velük; magazin,
amely beszámolt a horgász közösségek életéről, az
ország különböző vizein fogott halak elejtésének
módjairól, furfangjairól (gondolják csak el: a Magyar
Horgász rekordlistájáról vezetett adatbázisomban
jelenleg közel 12 ezer rekordfogásnál tartok
a lista 1964. évi megjelenése óta!), a legkülönbözőbb
hazai és nemzetközi horgászversenyekről
és minden, a horgászással kapcsolatos eseményről,
fejtörőket, játékokat, pályázatokat közölt, s recepteket
adott a lap nemcsak a hal megfogására, hanem
- ha már megfogtuk - az elkészítésére is, szolunáris
naptárunk pedig sok horgász iránytuje lett.
Ki-ki végtelenségig folytathatná azoknak a tapasztalatoknak,
élményeknek sorát, amelyeket a Magyar
Horgász jelentett és jelent számára, mint
ahogy ilyen élményekről ír néhány szakírónk az
előző oldalon, személyes tapasztalataival erősítve
meg: a horgászok újságja hatvan éve kincsesbányája
a hazai horgászatnak.
De mindenek előtt összefogó, összetartó erő,
az egy közösséghez: a horgászatot uzők táborához
való tartozást jelentő központ lett és az is maradt
a Magyar Horgász. A MOHOSZ 1946. évi közgyulési
határozata úgy rendelkezett, hogy "a
Mohosz hivatalos lapját, a Magyar Horgász-t minden
tagjának az 1947. évi belépése napját
követően ingyen megküldi", s ez egy jó darabig így
is maradt. Magam is így ismerkedtem meg kissrácként
- édesapámnak, mint egyesületi tagnak
járt - még a kis alakú és az ötvenes évek elején
kéthavonta, majd negyedévente megjelenő horgászújsággal.
S most, hogy a lap történetének immár
negyedéhez van szerkesztőként is közöm, elmondhatom,
munkámhoz egyértelmu irányjelzést
adott az is, hogy beszélgetéseinkben, levelezésünkben
Vígh Józsi bácsi, aki hosszú ideig szerkesztette
lapunkat, Szász Imre, Kiss Pali bácsi, Zabos
Géza is többek között ugyanerre, az összetartozást
sugárzó szellemiségre hívták fel a figyelmemet,
amelyet igyekeztem és igyekszem ma is tovább
erősíteni.
Szeretnénk, hogy továbbra is a lehető legtöbb
horgászhoz eljusson a Magyar Horgász. Ezért
igyekszünk többek között a lap árát is tulajdonképpen
az előállítási költségek szintjén tartani. Mert
hiszünk abban, hogy lapunk, bármennyire üzleti
vállalkozási is kell, hogy legyen - azaz legalábbis
tartsa el magát -, olyan szellemiséget képvisel,
amely a jövő évtizedekben is meghatározza a horgászatot,
a halak, a vizek, vízpartok, a vízi környezet,
a természet szeretetét, óvását. Ezt a féltő,
szerető, gyöngéd gondoskodást volt szándékunk évfordulós
lapszámunk címlapjával is szimbolizálni.
Most, amikor - Kocsis Zoltán szavaival - "virágzik
a gagyi", szeretnénk olvasóinknak továbbra is
valami igényeset, valami értékeset átnyújtani. Erre
tanít bennünket lapunk hatvanéves története.
Istenem! Mi minden történt, csupán a horgászatban
ez alatt a hatvan év alatt! Mekkorát
fejlődött a horgászat technikája és eszköztára hat
évized folyamán! Egyik nap elkezdtem nézegetni
az első lapszámtól az apróhirdetéseket. Mekkora
az út az akkori és a mostani körülmények között!
Csak egyetlen példa: az első lapszámban, 1947. januárjában
"baraképületet, fából készült, összerakhatót"
keresnek megvételre, ma luxusüdülők tömegét
ajánlják a horgászoknak egy-egy vakációra.
A tudományos irányultságú figyelmes olvasó
akár szociográfiai tanulmányokat készíthet a horgászélet
- életünk egy szeletének - változásairól a
lap írásai alapján. Más tudományos terület
muvelője hazai vizeink élővilágáról. És bár hol vagyunk
már attól, amiről az angol utazó, Edward
Brown így zengedezett négyszáz évvel ezelőtt magyarországi
útirajzában: "A Dunában a pompás
pisztrángokon, süllőkön és a világ legkitunőbb
pontyain kívül még számtalan egyéb halat is fognak,
nevezetesebb a görgöcse vagy köviponty, fehér
keszeg, durbinics, sügér, kecsege, kárász, lazac,
csík" - azért épp lapunkból megismerheti az
érdeklődő a horgászok fogásain keresztül, mi minden
van ma is vizeinkben.
Az érdeklődés tartja frissen az embert. Olvasóink
pedig érdeklődő, igényes emberek, akiknek
emberi sokszínusége, horgászatuk ezernyi módja, a
halfogás élményének megismételhetetlennek tunő,
mégis újra ismétlődő, felejthetetlen érzése ad mindig
új és új témát a legjobb hazai horgász szakírókból
álló szerzői gárdánknak. A horgászélet általuk
való közvetítésével arra törekszünk, hogy a hatvanéves
Magyar Horgász mindig megújuló lendülettel
ezt az érdeklődést fejezze ki és tartsa ébren.
Jön a tavasz nemsokára. Még néhány hét és újra
kivonulhatunk a tavaszi napsütésben ragyogó
vizeinkre egy kis korai csukázásra, dévérezésre. És
akkor nem nézzük majd irigykedve, mint legelső
számunk címlapján látható, képaláírásán olvasható:
"ezt a két boldog, megelégedett és sikeres csukavadászt".
Nos, ezért ajánlom a kedves olvasó figyelmébe
továbbra is a Magyar Horgászt: legyen az ezután
is origo: biztos kiinduló és hivatkozási pont horgászatunkhoz.
Mi, szerkesztők és szakírók arra törekszünk,
hogy változatlanul megőrizzük a lap
színvonalát, igényességét, hitelességét, etikáját. Ez
a törekvés is benne van ebben a hatvan évben, a
hozzá való ösztönzés pedig olvasóink jóindulatában,
ragaszkodásában.
SZALAY FERENC
főszerkesztő
<< Vissza az aktualitásokhoz
|
